2013. április 23., kedd
2013. április 14., vasárnap
Milyen fényképezőgépet vásárolj?
Milyen típusú, márkájú legyen? Tükörreflexes, vagy elég számunkra egy kompakt fényképezőgép, vagy a kompaktoknál kicsit nagyobb méretű, és a nagyobb zoom tartományú bridge fényképezőgépeket vásároljunk?Újat, vagy használtat? Olyat ami zsebben elfér, vagy olyat amihez külön táska is kell? Ezekre, és hasonló kérdésekre szeretnénk választ adni.
"- Te értesz hozzá! Milyen fényképezőgépet vegyek? Te milyet vennél magadnak?- Attól függ! Én biztos nem olyat vennék, amilyenre neked szükséged van!"
Két kérdés, amit már sokszor feltettek nekem, két olyan válasszal, amire remélem, senki sem sértődik meg elsőre, de egy rövid beszélgetés után mindenki belátja, igazam van.
Három fajta géptípusból választhatunk: kompakt, bridge, és tükörreflexes fényképezőgép, rövid leírásuk itt olvasható.
Attól függ:
- hogy milyen fényképeket szeretnél készíteni? csak a nászút kedvéért veszitek a gépet, és csak alkalmanként, az éves nyaraláson, esetleg a családi ünnepeken szeretnél képeket készíteni?
vagy hobbinak tekinted a fotózást? Rendszeresen viszed magaddal kirándulásokra, koncertekre, mindenhová?
vagy valamilyen munkához van rá szükség?
Amennyiben rendszeresen szeretnél fényképezni, és komoly hobbidnak tekinted a fotózást, érdemes egy komolyabb, digitális tükörreflexes fényképezőgépet (DSLR) vásárolni. A tükörreflexes gépek fejleszthetőek. A géphez külső vakut, plusz objektíveket, és egyéb kiegészítőket tudsz a későbbiekben vásárolni. Ha csak alkalmanként egy-egy nyaraláshoz, a gyerekek fényképezéséhez vagy családi ünnepeken fogod a fényképezőgépet elővenni, akkor a kompakt és bridge gépek közül érdemes választani. Amennyiben valakinek olyan munkája van, amelyeknél dokumentálni kell egyes folyamatokat, termékeket, eseményeket, akkor azoknak a bridge és tükörreflexes fényképezőgépeket ajánlom.
- hogy mennyi pénz áll a rendelkezésre?
Többet úgysem tud elkölteni senki, mint amennyi pénze van. Az, hogy a tükörreflexes fényképezőgépek a legdrágábbak, bizonyára mindenkinek világos. Annak aki ugyan szeretne, de a pénztárcája nem engedheti meg, hogy ilyet vegyen, annak szintén a bridge gépeket ajánlom. Nagyon jó átmenetet képeznek a kompakt és a DSLR gépek között. Igaz, hogy objektívet nem tudunk rajta cserélni, de tele- és nagylátószögű előtét, külső vaku legtöbbször vásárolható hozzá. Ezzel tudjuk bővíteni, fejleszteni, és kiegészíteni a felszerelésünket. (Ha ennek szükségét érezzük.)
- hogy hajlandóak vagyunk-e cipelni a fotós felszerelésünk súlyát?
Ha komolyabban szeretnénk fotózni, a felszerelésünk és annak súlya folyamatosan nőni fog. Sokan azonban nem szeretnek magukkal plusz súlyt cipelni. Egy nyaralás alatt, ahol a legtöbb lehetőség adódik új körülményeket kipróbálni, más kultúrákat, környezetet megörökíteni, sajnos sokan nem hajlandóak a kicsi kompakt, vagy ultrakompakt gépen kívül semmit magukkal vinni. Nekik való az a sok kicsi édes kütyü és fényképezőgép. Ők azt szeretik, ha a fényképezőgép tokkal együtt elfér a farzsebben.
- hogy elhisszük-e a reklámok, és fényképezőgép gyártók megapixel mániáját?
Téves döntés, csak megapixelek alapján dönteni. Ma már nem kapunk olyan fényképezőgépet, amely nem felelne meg a felbontása alapján. 10 megapixelnél kisebb felbontású gépet lassan nem is lehet vásárolni. Egy 10 megapixeles fényképezőgép felbontása bőven elegendő az átlag, és még a komolyabb felhasználóknak is. Ezt a tényezőt nem kell figyelembe venni.Sokkal fontosabb, hogy milyen objektívvel rendelkezik a fényképezőgép! A tükörreflexeseknél sok esetben csak a pénzünk, ami határt szabhat optikai vágyainknak. Itt sajnos igaz, hogy minél jobb minőségű, annál drágább egy objektív. Ha tükörreflexes gépet vásárlunk, tudnunk kell, hogy a gyártók sok esetben az akciós csomagban az egyszerűbb kivitelű (kisebb zoom tartomány, gyengébb fényerő) objektíveket adják. A bridge fényképezőgépek optikailag sokkal jobb minőségűek, és nagyobb zoom átfogásúak a kompakt fényképezőgépekhez képest. Egy átlag és hobbi felhasználónak a bridge gépek 12-szeres, vagy 16-szoros optikai zoomja bőven megfelel.
- hogy fontos-e számunkra a márka?
Én csak azt szoktam mondani, hogy a no name fényképezőgépet ne vegyünk! Válasszuk valamelyik ismertebb márkát. Lehetőleg olyat, amelynek van Magyarországon márkaszervíze. Nem külföldön! Itthon! Egy hazai márkaszervíznél itthon történik a fényképezőgépek problémamegoldása, javítása. Felhívhatjuk őket, segítséget, tanácsot kérhetünk. Azoknál a fényképezőgép márkáknál, amelyeknél nincs hazai márkaszervíz, a fényképezőgépeket, javítás céljából külföldre szállítják, ami hoszabb javítási időt jelent.
- hogy milyen akkumulátort részesítünk előnyben?
A ceruza akkukat, vagy a Li-on akkukat? Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya. A ceruza akkumulátrok olcsóbbak, könnyebben beszerezhetőek, és ha lemerülnek, ceruza elemmel helyettesíthetőek. Teljesítményük, viszont elmarad a Li-on akkukéhoz képest.A Li-on akkumulátorok, mint említettem teljesítménye nagyon jó, ahhoz, hogy feltölthessük nem kell megvárni míg teljesen lemerülnek. Kisebb, és gyorsabb a töltőjük. De (mindig van egy de), árban magasabbak, (egy tartalék pedig mindig legyen nálunk) és ha a töltőjüket elveszítjük, azt borsos áron tudjuk csak beszerezni.
Összefoglalva: szerintem ezek alapján érdemes döntenünk! A pénz, a súly, a márka, az akkumulátorok, az objektív, és a felhasználás alapján.Ha le kellene egyszerűsítenem: a fényképezéssel komolyan foglalkozók tükörreflexes fényképezőgépet, a gyakrabban de csak egyszerű családi, nyaralási képeket készítők bridge fényképezőgépeket, az alkalomszerűen fényképezőknek a kicsi kompakt fényképezőgépeket ajánlom. Mindenkinek olyat amilyet a pénztárcája megenged!
Még néhány hasznos tanács, fényképezőgép vásárláshoz:
Ne feledkezzünk meg a memóriakártyáról! A képeket valamire el kell menteni, és a gyári csomagban csak kis kapacitású, kevés kép tárolására alkalmas memóriakártya van.
Ha már megvettük a fényképezőgépet akkor felejtsük is el, az árát. Ne nézegessük, hogy hol, mennyibe kerül, és mennyiért lehet megvenni egy hónap múlva. Ez a dolgok rendje, a fényképezőgépek egyre olcsóbbak lesznek, ahogy kijönnek az újabb típusú fényképezőgépek.
Ne azért vegyünk meg egy fényképezőgépet, mert a szomszédnak is olyan van, és "Ő azt mondta, hogy az a legjobb!" Biztos? Ahány ember, annyi féle fényképezőgépre esküszik! Mint írtam: attól függ, hogy ki, milyen fényképeket szeretne készíteni?
Ne higgyünk feltétel nélkül az internet összes, állítólagos profi fényképészének, és tesztjének! Sajnos sok téves adat lát napvilágot a fórumokon. Kezeljük ezeket fenntartással, ne higgyünk el mindent!
Óvakodjunk a használt gépektől. A túl régi gépek, és a túl sokat használt gépek nem lehetnek elég olcsóak, ahhoz, hogy megvegyük őket. Illetve ezeknek a fényképezőgépeknek nem ismerjük az előéletét. Volt-e leejtve valaha? Mennyit fényképeztek vele? Hol jártak vele? ( Pára, kosz, por?) Túl sok a bizonytalan tényező, és a garancia hiánya nem biztos, hogy jó vásárt jelent.
* forrás: http://www.fotosuli.sk/aktualis-cikkek/milyen-fenykepezogepet-vasarolj-/17950/
2013. április 6., szombat
Különleges fotográfiai technikák
Vannak helyzetek, amikor nem elég megállni és kattintani, hanem fel kell készülni a feladat megoldására mind technikailag, mind tudásban. A következőkben pár ilyen helyzet megoldása következik.
Hosszú expozíció (éjszakai)
Előfordulhat, hogy vagy a kevés rendelkezésre álló fény miatt, vagy egyéb megfontolásból több másodperces, esetleg több perces expozíciós időt kell alkalmaznunk egy kép elkészítésekor. Ezt hívjuk hosszú expónak (long expo), és általában az egy másodpercnél hosszabb záridőket vesszük annak. Ahhoz, hogy ezt a technikát eredményesen alkalmazzuk, olyan fényképezőgépre van szükségünk, amelyik rendelkezik manuális expozíciós (M) üzemmóddal.
Mint tudjuk, a hosszú záridő két dolgot eredményez a fotón: egyrészt több fényt enged az érzékelőre, másrészt a mozgó tárgyakat elmossa, vagy akár el is tünteti (ez a tárgy mozgásának sebességétől és a záridő hosszúságától függ). Alapvetően ez a technika az éjszakai tájfotózás fontos eszköze. Normális esetben nélkülözhetetlen kellék egy stabil állvány, babzsák, vagy bármi, ami a fényképezőgépet mozdulatlanul megtartja az expozíció alatt. A bemozdulások elkerülése végett nem árthat még egy távkioldó, de az időzítő is tökéletesen megfelel, ez pedig minden digitális gépen megtalálható.
Ha tegyük fel sok a járókelő előttünk, és nem szeretnénk, ha látszanának a képen, akkor törekedjünk a leghosszabb záridőre, akár a rekesz szűkítésével is. Tükörreflexes gépeknél lehetőségünk van 30 mp-nél is hosszabb expozíciókra, ehhez azonban folyamatosan nyomva kell tartani az exponáló gombot, ami mindenképpen beremegést eredményezne. Ennek kiküszöbölésére használjunk kábeles távkioldót, ezeken többnyire az exponáló gomb is rögzíthető, így nem kell percekig nyomva tartanunk.
Előfordulhat, hogy a természetben szeretnénk megörökíteni az éjszakai tájat, ahol egy városhoz képest elenyésző a rendelkezésünkre álló fény mennyisége, és szinte biztosan 30 mp fölötti záridőre lesz szükségünk. Erre készülni kell, és sajnos kompakt vagy bridge géppel nem is igen érdemes nekifutni a feladatnak. Ilyenkor az automatika többnyire eleve tehetetlen, hiszen nem ajánlhat 30mp-nél hosszabb záridőt, kénytelenek vagyunk magunk kísérletezni.
Első akadály a fókuszálás lesz, hiszen az autofókusz ilyen kevés fénynél használhatatlan. Amennyiben az optikánkon fel van tüntetve a végtelen állás, szerencsénk van, hiszen pont erre van szükségünk. Olcsóbb objektívek azonban megtréfálhatnak, hiszen nincs feltüntetve a fókuszgyűrű mellett az aktuális távolság, ráadásul a végtelen nem az egyik végpontban van, hanem pár fokkal előrébb. Sajnos a keresőben többnyire szintén nem látunk semmit az aktuális élességből, persze ha a távolban van valami nagy és fényes (például a Hold), akkor könnyebb manuálisan beállítani az élességet.
Ha ezt megoldottuk, akkor jöhet a záridő megállapítása. Részemről megérzéseimre hagyatkozva szoktam elkezdeni, és olyan 1-2 perc körüli idővel kezdek. Az első kép után már láthatjuk, hogy ez sok vagy kevés, esetleg épp optimális. "Klasszikus" sötét éjszakai tájnál 5 perc körüli időre is szükség lehet (ISO100, f/5.6 körüli értékek mellett), de erős holdfényben elég a töredéke. Ezt minden alkalommal ki kell kísérletezni.
Nappali hosszú expozíció
Ez egy olyan technika, ahol a fény hirtelen barátból ellenséggé válik, és mindent el kell követnünk hogy amennyire csak lehet, kizárjuk a jelenlétét. A cél ugyanis az, hogy olyan minimálisra csökkentsük a bejutó fény mennyiségét, hogy képesek legyünk hosszú percekig exponálni fényes nappal. Az állvány és a távkioldó itt is alapvető kellék, azonban másra is szükségünk lesz. Az objektívet nem árt teljesen lerekeszelni, de ez még édeskevés.
Több erős ND (neutral density, szürke) szűrőre lehet szükségünk, ez azonban erős vignettálást okozhat a kép sarkaiban. Megoldható a dolog két egymás elé helyezett lineáris polárszűrővel is, amik bizonyos állásban akár minden fényt kiszűrnek, így megtalálhatjuk azt az állást, ahol épp csak beengednek valamennyit. Így már menni fog a több perces expozíció, azonban a plusz rétegek miatt romolhat a kép minősége. Ezt a technikát alkalmazva kísértetvárossá változtathatunk egy nyüzsgő metropoliszt, hiszen a mozgó testek (jó esetben) nem lesznek láthatók a képen.
Lassú vakuszinkron
Ilyenkor a több másodperces expozíció elején vagy végén (A vagy B redőny, rendszerbeállítás kérdése) még a vakut is elvillantjuk. Ennek eredményeképpen a vaku által megvilágított - akár mozgó - testek hangsúlyosakká válnak, és "megfagynak" míg az esetleg sötétebb hátteret szépen kiexponálhatjuk. A mozgó testek érdekes szellemképet húznak maguk után, vagy ha maga a kamera sem fix, az egész háttér elmosódhat, érdekes, szürreális hatást kölcsönözve a képnek. Ezt a technikát sok helyen alkalmazhatjuk, leggyakrabban partykon vagy éjszakai sporteseményeken szokás, de gyakorlatilag csak a fotós fantáziájára és kreativitására van bízva, hogy mit hoz ki belőle.
*forrás: http://www.sg.hu/cikkek/41889/kulonleges_fotografiai_technikak_i
2013. március 22., péntek
A Panstarrs . . .
A PANSTARRS (C/2011 L4) jelű üstökös 2013. március 10-én volt a legkisebb távolságra, 45 millió kilométerre a Naptól. Ezzel a legbelső bolygó, a Merkúr pályáján belülre került, ahol körülbelül 10-szer olyan intenzív napsugárzást kellett elviselnie, mint ami bennünket ér a Földön - írja a Spaceweather.com űridőjárási portál. Emiatt a PANSTARRS a következő napokban várhatóan tovább fényesedik. Jelenlegi fényessége 1-2 magnitudó, azaz a Göncölszekér csillagaihoz hasonló.
A PANSTARRS az elmúlt napokban vált láthatóvá az északi féltekén élők számára (így számunkra is), mert pályája miatt korábban csak a déli féltekéről lehetett megfigyelni.
*forrás: http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20130310-panstarrs-ustokos-szabad-szemes-megfigyeles-eselye.html
Az én fotóm nem igazán sikerült, de kb.ilyet lehetett egy 18-55 mm kit-obiektívvel :)
© Péter Zsombor
2013. március 21., csütörtök
Brassai / Halász Gyula
Brassai / Halász Gyula (Brassó, 1899. szeptember 9 – Párizs, 1984. július 7.) Úgy ment el Párizsba, hogy nem is tudott fényképezni A már ott élő Tihanyi, Kertész istápolta. Mindezek ellenére, alig néhány évvel később megjelentetett fotóalbumaiban olyan esszenciáját tudta nyújtani az éjszakai, a mondén Párizsnak, mint talán Toulouse-Lautrec, Atget óta senki. Egy pillanat alatt párizsibb lett, mint az ott születettek nagyobb része. Nem fényképészként lett művész, hanem művészként választotta a fényképezést. Képzőművészként, fotográfusként, íróként egyformán beírta nevét abba a bizonyos Nagykönyvbe...
Anyja Verzár Margit, elmagyarosodott erdélyi örmények leszármazottja, apja Halász Gyula, franciatanár Brassóban. Rajongott Párizsért, ami nem csoda, hisz tanulmányainak egy részét a Sorbonne-on folytatta. 1903-ban családjával egy évre vissza is tért a francia fővárosba. Ifjabb Gyula ekkoriban éppen négy éves volt. Valószínűleg nem érhették rossz élmények, ha húsz év múltán visszajött. Az első világháborúban, 1917–1 8-ban az osztrák–magyar hadseregben a lovasságnál szolgált. Leszerelése után, 1919-ben volt utoljára Magyarországon. Rövid ideig járt Budapesten a rajztanárképzőbe, de nem nagyon tetszett neki, minden mással szívesebben foglalkozott. Szavalóestet tartott, aminek megmaradt nyomtatott műsorlapja. Megírta egy táncjáték librettóját, s elvitte Bartók Bélához. „Kassák tanácsára, az ő ajánlásával felkerestem Bartókot, aki igen barátságosan fogadott, és megígérte, hogy elolvassa. Ma úgy vélem, hogy a vázlat gyatra volt, de alkalmat teremtett, hogy megismerjem Bartókot, ezt a csodálatos embert, akivel később Párizsban többször is találkoztam.” Nem akart rajztanár lenni, ezért otthagyta a képzőt, s visszatért szülővárosába, ami a trianoni békediktátum után akkor már Romániához tartozott, egész Erdéllyel egyetemben. „Amit Brassóban csináltam, az játék volt, mondjuk az előzetes erőpróba, amelyben megállapíthattam, van szín- és formaérzékem, de ezt a munkásságot nem nevezhettem az enyémnek, s rajtam keresztül is Mattis-Teutsch szólalt meg, ami nem csoda, hiszen első ecsetvonásától kezdve összes fejlődési fázisán végigkísértem.” Elvágyott Brassóból is. 1920 decemberében, hét napos utazás után ért Berlinbe. „Tehetségemben sosem kételkedtem... Ha a körülmények mások, és én Pesten maradhatok, évek múlva jutottam volna el ide. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem lettem rajztanár és Apukának, hogy a kijövetelt lehetővé tették” – írta haza egy év múlva. Kiérkezése után azonnal küldeni kezdte a Brassói Lapoknak, valamint a kolozsvári Napkeletnek és Keleti Újságnak a Halász Gyulaként, vagy h-gy.-ként szignált tudósításokat.
1921 áprilisában felvételizett a berlini Kunstgewerbeschulé-ra. Abban a városban, ahol ekkoriban közel húszezer magyar emigráns élt, főként művészek, újságírók, fotográfusok, egy percig sem volt kérdéses, hogy a németül csak tanuló Halász Gyula honnan válogatja barátait. „A magyar kolóniában már renomém van. A napokban egy gazdag gyáros fia keresett fel azzal, hogy Kernstok beszélt rólam, és szeretné megnézni a dolgaimat. Ignotusné is érdeklődött múltkor, hol láthatna tőlem valamit. Meglátogatott egy Kállay nevű műkritikus... és ígérete szerint már a közeljövőben néhány reprodukcióval cikket fog rólam elhelyezni az Ararat című folyóiratban. Tegnap meg Kaczér Illés keresett föl... Alexander Lili, Alexander Bernátnak a lánya (filmművésznő) látogatott meg a napokban... és vett két rajzot ezer márkáért.” Ünnepeit is magyarokkal töltötte még ekkoriban. „A karácsony estét nálam töltjük, olyan batyubál-féle lesz. Nem leszünk nagyon sokan, szűkebb kör: Tihanyi, Faludy, Berger Sári (kolozsvári), Pór Nándor, Veszprémi, Andorffy Ida (a Magyar Színház volt művésznője) és talán Elekes Panny." Tihanyi Lajosnak, kiemelkedően tehetséges süketnéma festőnek kulcsszerep jutott a Magyarországról elszármazott művészifjak pártolásában. Brassai Berlinben ismerkedett meg vele. „Hogy keresés közben nem siklottam idegen utakra, hogy egy fél év múlva már megtörtént a kirobbanás, ezt Tihanyinak köszönhetem. Mindaz, ami bennem van, s ami hosszú ideig nem bírt kifejezésre jutni, egyszerre tisztán megszólalt.”
1922 júniusában hazatért Brassóba, s majd másfél évet töltött a szülői házban. 1924 februárjában pedig végleg Párizsba költözött. Zsebében továbbra is ott a Brassói Lapok újságíró-igazolványa. Magyar nyelvű cikkeket küldött az elcsatolt szlovák, román és jugoszláv területek magyar lapjainak. Újságíró volt, karikaturista, sőt az 1924-es párizsi olimpiáról sporttudósításokat is küldött. „Anyanyelvem a magyar, berlini tartózkodásom alatt viszont tökéletesítettem német nyelvtudásomat. Ezután következett Párizs. Gyakorlat híján néhány év elmúltával sem magyarul, sem németül nem tudtam már helyesen. Mivel pedig franciául még nem tanultam meg eléggé, igazából egyetlen nyelvet sem birtokoltam maradéktalanul.” Ennek ellenére a hozott kultúra, a magyar szellemiség Párizsban is meghatározta az életét. „Ady halálának ötödik évfordulóján egy Ady-estélyt fogok rendezni. Az idea már régi és az enyém: Adynak márványtáblát állítani Párizsban. Részben erre a célra lenne az Ady-est jövedelme. Bölöni segíteni fog... és Itóka is fog beszélni Ady párizsi életéről, magam néhány verset szavalok... Számítani lehet 1000 magyar részvételére.” Bár az est nem valósult meg, Brassairól, a párizsi magyar kolóniáról a terv is sokat elárul. „Utcámban lakik Csáky a szobrász... egész szomszédságban Pór Bertalan, Fenyő Gyuri (Fenyő Miksának a fia), Mattis-Teutsch is itt lakik nem messze.” Baráti társaságához a húszas évek végén Henry Miller, az osztrák Perlés, a német Reichel, Tihanyi Lajos és Korda Sándor tartoztak. „Tegnapelőtt délután Károlyi Mihállyal beszélgettem a hoteljében két és fél órán át. Nagyon szimpatikus ember impozáns testi nagyságában és nem minden lelki nagyság nélkül. Őszinte és egyenes – éppen ezért nem lehet jó politikus... Károlyival különben 60 frankot kerestem, mert egy rajzot csináltam róla a Neue Leipziger Zeitungnak.”
1925-ben egy barátja, Zborowski megismerteti Atget képeivel. Ezek olyannyira elbűvölik, hogy ettől fogva egész életében példaképének tekinti a párizsi fotóst. 1926-ban ismerte meg André Kertészt, akit több fotós útjára is elkísért, sokat tanulva tőle. Bár Kertész már ekkor biztatta a fényképezésre, Brassai valójában csak 1929-től fotografált. „Harmincéves koromig azt sem tudtam, mi a fényképezőgép. –S akkor miért jutott eszedbe? –Mert nem fértek már el bennem a képek, annyit szedtem magamba, főleg az éjszakai csavargásaim alatt” – mondta egy beszélgetés során Illyés Gyulának. Egy kölcsönbe kapott, egyszerű amatőrgéppel kezdett dolgozni. Eleinte a leghétköznapibb tárgyakat fotózta, 1930-ban pedig az éjszakai Párizst kezdte fényképezni. A technikailag sem könnyű éjszakai fényképezést komolytalan kis gépével már nem tudta elfogadhatóan művelni, vásárolt hát egy Voigtländert. Jobbára egyedül kószált. A lemezek, kazetták tekintélyes súlya miatt egy-egy éjszaka 24 lemeznél többet sosem vitt magával. Picasso későbbi barátnőjével, Dora Maarral közösen használtak egy labort. „Dora kezdő fényképész volt, akárcsak én. Még nem volt laboratóriumunk, és képeinket egy ideig ugyanabban a sötétkamrában hívtuk elő a Montparnasse-on, amelyet egy közös amerikai barátunk bocsátott a rendelkezésünkre... Néha közös kiállításokat rendeztünk.” Éjszakai útjainak eredményeképpen 1932. december 2-án, Paul Morand előszavával megjelent a Paris de nuit. A nagy sikert aratott Éjszakai Párizs után hamarosan összeállította a Titkos Párizs (Le Paris secret des années 30) című könyvet is. (Miért, miért nem, ez utóbbi csak 40 évvel később jelent meg, igaz, akkor egyszerre adták ki Párizsban, Londonban, New Yorkban és Frankfurtban, utóbb Tokióban is.)
Az Éjszakai Párizs címlapján már a Brassai név áll, pedig ifj. Halász Gyula csak 1931 végén vette fel szülővárosa, Brassó nevét. „Halász Gyulának ismertünk meg. Festőnek. Hogy lettél Brassai?” – kérdezte tőle Illyés. „A családi nevemet, a Halászt akartam halhatatlanítani: a festményeimmel, tisztán. A Brassai név a kenyérkeresethez kellett, a fényképek szignálásához. A kettőt kezdetben kényesen elválasztottam.”
1932-ben kezdett el érdeklődni a párizsi házfalak grafittijei iránt. Tíz évvel később újra lefényképezte az egyszer már megörökített grafittiket, hogy ily módon rögzítse az idő múlásának lenyomatait. A grafitti-fotók sokáig hevertek az asztalfiókban, s bár barátai – Picasso, Miro, Braque, Prévert, Dubuffet – nagyra tartották és gyűjtötték őket, nyomtatásban csak 1960-ban jelentek meg. Picassóval való legendás kapcsolata 1932-ben kezdődött, amikor a Minotaure első számában megjelentek Picasso szobrairól készített képei. Később is folyamatosan fényképezte Picasso munkáit, műtermeit, s beszélgetésmorzsákat, történeteket is gyűjtött. Ekkor ismerkedett meg és kötött barátságot André Bretonnal, Paul Éluard-ral, Salvador Dalival, Max Ernsttel, Giacomettivel, Tristan Tzarával, Man Ray-vel is.
1933-ban rendezték első fotókiállítását Londonban. A Batsford Galleryben éjszakai képeit állította ki. 1935-től 1947-ig a (magyar barátja Charles Rado által alapított) Rapho ügynökségnek dolgozott. 1937-ben Carmel Snow és Alexey Brodovitch munkát – s a témaválasztásban teljes szabadságot – kínált neki a Harper’s Bazaarnál. 25 éven keresztül jelennek meg Brassai-képek a lapban. Elsősorban művészportrék, műtermi enteriőrök, de 1949 után a különböző utazásain készített képei is.
A második világháború alatt behívót kapott a román hadseregbe, de úgy döntött, Párizsban marad. Mivel nem fényképezhetett, újra rajzolni kezdett. 1943-ban pedig Bistro Tabac címen könyvet írt a megszállt város abszurd életéről. Megörökítette Párizs felszabadítását. Fiatalabb öccse a román hadsereg katonájaként nyomtalanul eltűnt az orosz fronton. Valószínűleg ez várt volna rá is.
A háború után új műfajjal ismerkedik, Jacques Prévert szövegkönyve és az ugyancsak magyar Joseph Kozma zenéje nyomán készült Le Rendez-vous című balett díszleteit tervezi. Két év múlva felveszi a francia állampolgárságot, rá egy évre pedig megnősül. Az 1952-es mozgalmas év Brassai életében. Meghal az édesanyja, megrendezik első franciaországi önálló kiállítását a Musée Stanislas-ban, és megjelenik meg az első könyv, amit róla írtak. A párizsi állatkertben forgatott filmje a cannes-i fesztiválon 1956-ban elnyeri a legeredetibb film díját.
1965-ben tanúságát adja, hogy nem hálátlan, nem felejt. Az 1938-ban elhunyt festőbarát, Tihanyi Lajos hagyatékát Bölöni Györggyel és Jacques de la Fregonniere-rel összegyűjtik és átadják a magyar államnak. Élete ekkor már rég a sikeres művészé. Munkásságát a francia állam a Becsületrenddel honorálta 1976-ban.
*forrás: http://www.maimano.hu/andrekerteszterem/20070910_brassai/cv_hu.html
Néhány fotógráfiája:
.jpg)
Nagykőhavasi élmények
A Nagykőhavas (Piatra Mare, Hohenstein) a Kárpát-kanyarban fekszik, ezen képződmények belső vonulatának, a barcasági hegyeknek tartozéka.
Határai:
- Keleten a Garcsin patak völgye, a Lovak havasa és a Rence gerincének vonulata (Muntii Gârbovei);
- Délen a predeáli hegyek, az Azuga patak völgye, a Szuszai-tető és a Csaplya-tető;
- Nyugaton a Tömös völgye;
- Északon Szecseleváros – Négyfalu.
A Nagykőhavas (Nagykő) területén uralkodó kőzetféleségek: a konglomerátok, a mészkövek és a homokkövek, amelyek Földünk történetének középkorában keletkeztek (Jura- és Kréta-kor). Szerkezetét illetőleg, a különböző alkatú kőzettani rétegek nyugalmát kéregmozgások zavarták meg. A Tömös völgye egy vetődés maradványa, amely mentén a nyugalmi állapotban levő rétegek megbillentek, így a Nagykő kiemelkedett, a Keresztényhavas (Postăvarul) és a Brassót környékező hegyek megbillentek, megsüllyedtek. A kéregmozgások következtében helyenként Jura korú fehér mészkövek rétege szinte lábon áll, bizarr, bámulatba ejtő formákat hozván létre, pl. az Írottkő, a Medveszakadék, a Hétlétrás út, Tamina stb.; ilyen a szomszédos Keresztényhavas meredek sziklafala is.
A Nagykő fontosabb magassági adatai:
Malomdombok 701 m
Hegyeshegy 1060 m
Bolnok 1187 m
Szenesbérc 1329 m
Vályús-forrás 1410 m
Kőba-tető 1632 m
Csűrkő 1702 m
Nagykőhavas csúcs 1843 m
Írottkő 1846 m
A területre jellemző a hegyvidéki éghajlat. A tetőn az évi középhőmérséklet 0 és +5 C, a hegy lábánál pedig +5 és +6 C között van. Szeptemberben már várható a 0 C körüli hőmérséklet és a havazás is, novemberben már leeshet a hó, amely áprilisig, májusig is eltarthat, és a síző turistákat felcsalja a tetőre, a Bolnokra. Júniusban hull a legtöbb eső. Legszárazabb hónapok augusztus és szeptember, ezek a turisták túrázó hónapjai. A legszelesebb hónap az április - a nyugati szelek általába esőt, az északiak, keletiek pedig szárazságot hoznak.
Függőleges tagoltság szerint a növényzeti régiók a következők: az alsó zóna a bükkösöké, felettük a fenyvesek zónája, majd az alhavasi és a havasi zóna. A virágosok közül megemlíthető: a sziklákon élő havasi árvácska (Viola alpina L.), a fürtös kőtörőfű (Saxifraga aizoides), a gyopár-nefelejcs (Eritrichium nanum All. Schrad), a havasi gerebcsin (Astcr alpinus L.), a nőszirom (Iris ruthenica ker-Gawl) stb. A havasi gyopár (Leontopodium alpinum) az ember szentségtelenítő keze miatt sajnos szinte kiveszett! A hegyoldalakat nyár elején a havasszépe, a Rhododendron Kotschi S. díszíti. Virágzása idején a tető rozsdavörös színben, jellegzetes, kellemes illatban pompázik. A fásszárúak közül, a törpe boróka (Juniperus nana Wild), az áfonyafélék, törpefenyők élnek itt.
Állatvilága azonos a Délkeleti-Kárpátok állataival, de nagyon megcsappant állománnyal (medve, farkas, vaddisznó, hiúz, vadmacska, vidra, szarvas, sasok). A hüllők közül megtalálható a keresztes vipera, amely a Pusztáskő, az Írottkő, a Tamina környékén, szikláin él.
A Nagykő fontosabb jelzett útvonalai:
1. sz. út: Családi vagy Halász Gyula-út – Medveszakadék (felső része) – Vályús-forrás – bácsfalusi pajták (már a romok is eltűntek) – Menedékház – Nagykőhavas-csúcs. Idő: 3–4 óra. Jelzés: fehér alapon piros csík.
2. sz. út: Malomdombok – Hétlétra – menedékház. Idő: 3–3 és fél óra. Jelzés: fehér alapon sárga vonal.
3. sz. út: Derestye – Tatárhányás (Bácsfalu) – Máris út – Bolnok tető – Jégbarlang – pajták –menedékház. Idő: 4 és fél–5 óra. Jelzés: fehér alapon kék vonal.
4. sz. út: Türkös – Hétforrás – Türkösi-tető – Garcsin-völgy – Lenföldek – menedékház. Idő: 4 és fél–5 óra. Jelzés: sárga háromszög.
5. sz. út: Felső-Tömös – Tamina vízesés – Nagykőhavas csúcs. Idő: 3 és fél–4 óra. Jelzés: fehér alapon kék vonal.
6. sz. út: Predeál – Csaplya-tető – Szuszai út – nagykőhavasi esztena – Nagykőhavas csúcs. Idő: 3 és fél–4 óra. Jelzés: piros kereszt.
7. sz út: Csaplya-tető – Száraz-Tömös völgy – nagykőhavasi esztena – csúcs. Idő: 2 és fél–3 óra. Jelzés: kék pont.
8. sz. út: Hosszúfalu – Garcsin-völgy – Rence – Kövecske – Írottkő – menedékház. Idő: 7–8 óra. Jelzés: fehér alapon sárga vonal a Rencéig, majd onnan kék háromszög.
9. sz. út: Malomdombok – Bolnok. Idő: 1–1 és fel óra. Jelzés: kék háromszög.
10. sz. út: Hétlétra – Medveszakadék (alsó része). Idő: 1 óra. Jelzés: kék háromszög.
11. sz. út: Tamina – Nagykőhavas csúcs. Idő: 2–2 és fél óra. Jelzés: piros vonal.
12. sz. út: Malomdombok – Cigány ösvény – Sziklasor – Jégbarlang – Nagykőhavasi menedékház. Idő: 3 és fél–4 óra. Jelzés: piros pont, majd kék vonal.
A Nagykőhavason 40 alpinista út van, legtöbb az Írottkőn. Nehézségi pontozásuk 2A és 3B között váltakozik.
* forrás: http://www.hetfalu.ro/lapok/03_h04.html
© Péter Zsombor
2013. március 20., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)