Zoomoljunk, vagy közelebb menjünk?

Nem kell állandóan a zoomot használni! Menj közelebb! - szól több helyen a tanács. Biztos? Sajnos nincsenek olyan szabályok, amelyek egyértelműek lennének, hogy egy adott helyzetben, vagy környezetben hogyan kell fotózni. A kérdés technikai részében viszont segíthetünk.

Mi a különbség a zoomolás és a között, ha közelebb megyünk a fotózandó témánkhoz?
A válasz a gyújtótávolság és a látószög megértésében rejlik.

A gyújtótávolság azt határozza meg, hogy mekkora az objektív látószöge. Minél nagyobb a gyújtótávolság, annál kisebb a látószög.Egyszerűbben: Ha növeljük egy objektív gyújtótávolságát (ráközelítünk valamire), akkor csökken az objektív látószöge (kevesebbet lát a környezetéből), és közelebb hozza, felnagyítja a távol lévő dolgokat.

Miért fontos ez a két fogalom a mi esetünkben?
Azért mert a különböző gyújtótávolságú objektíveknek más-más perspektivikus, és képi hatásuk van.

Ha távolról közelítünk rá a témánkra (rázoomolunk), vagyis növeljük az objektívünk gyújtótávolságát (tele objektívet használunk), akkor a témánk mögötti tér "összezsugorodik", abból kevesebbet látunk. És a kisebb mélységélesség miatt a háttér életlenedik.
Ha közelebb megyünk a fotózandó témánkhoz, akkor kisebb gyújtótávolságú (nagylátószögű) objektívet használhatunk. A kisebb gyújtótávolság nagyobb látószöget jelent, aminek a következtében a témánk mögött nagyobb tér fog látszódni. A mélységélességünk a kisebb gyújtótávolság miatt nagyobb lesz, így a háttér élesen fog kirajzolódni.
A válasz ezek után arra a kérdésre, hogy közelebb menjünk, vagy inkább az objektívünkkel ráközelítsünk a témára?

Tudom, hogy senki nem szereti, de a válasz: attól függ, mit szeretnénk megmutatni a képen?
Csak egy személyt, vagy tárgyat önmagában, és ebben az esetben érdemes ráközelíteni, nagy gyújtótávolságot használni. A háttér ekkor egy kicsit életlen lesz, így a kép témáját ki tudjuk emelni.

Vagy ha egy olyan témát, személyt szeretnénk lefényképezni, ahol fontos annak a környezete, szeretnénk azt is a fotón megjeleníteni, akkor érdemes közelebb menni és nagyobb látószögű (kisebb gyújtótávolságú) objektívet használni. Ebben az esetben a mélységélességünk nagyobb lesz, így a témánk és a háttér is éles lesz.

Végül vannak azok az adott helyzetek ahol szeretnénk, de nem tudunk közelebb menni, itt marad a zoom használata.Vagy szeretnénk, de nem tudunk hátrébb menni, így pedig a nagylátószögű objektív marad a fényképezőgépen.

forrás: http://www.fotosuli.sk/aktualis-cikkek/zoomoljunk-vagy-kozelebb-menjunk-/17971/

Különleges fotográfiai technikák

        Vannak helyzetek, amikor nem elég megállni és kattintani, hanem fel kell készülni a feladat megoldására mind technikailag, mind tudásban. A következőkben pár ilyen helyzet megoldása következik. 

Hosszú expozíció (éjszakai)

          Előfordulhat, hogy vagy a kevés rendelkezésre álló fény miatt, vagy egyéb megfontolásból több másodperces, esetleg több perces expozíciós időt kell alkalmaznunk egy kép elkészítésekor. Ezt hívjuk hosszú expónak (long expo), és általában az egy másodpercnél hosszabb záridőket vesszük annak. Ahhoz, hogy ezt a technikát eredményesen alkalmazzuk, olyan fényképezőgépre van szükségünk, amelyik rendelkezik manuális expozíciós (M) üzemmóddal.

          Mint tudjuk, a hosszú záridő két dolgot eredményez a fotón: egyrészt több fényt enged az érzékelőre, másrészt a mozgó tárgyakat elmossa, vagy akár el is tünteti (ez a tárgy mozgásának sebességétől és a záridő hosszúságától függ). Alapvetően ez a technika az éjszakai tájfotózás fontos eszköze. Normális esetben nélkülözhetetlen kellék egy stabil állvány, babzsák, vagy bármi, ami a fényképezőgépet mozdulatlanul megtartja az expozíció alatt. A bemozdulások elkerülése végett nem árthat még egy távkioldó, de az időzítő is tökéletesen megfelel, ez pedig minden digitális gépen megtalálható.
 

           Egy hétköznapi helyzetben - például egy városkép fotózásánál - elsőre bízzuk a gépre a fénymérést és az expozíciós értékek megválasztását pl. "P" módban, vagy ha tudjuk, hogy optikánk mondjuk f/8 rekeszállásnál produkálja a legszebb képet, akkor Av módban f/8 értéknél. Az így kapott fotót az LCD kijelzőn rögtön elemezhetjük is, és ezután M módban tetszés szerint korrigálhatunk a záridőn, mivel az automatika a legritkább esetben produkálja a kívánt eredményt. A legszebb eredmény elérésének érdekében a legalacsonyabb ISO értéken, körülbelül közepes rekeszállással érdemes dolgozni, hiszen a fény mennyiségét a záridő segítségével szabadon szabályozhatjuk.

           Ha tegyük fel sok a járókelő előttünk, és nem szeretnénk, ha látszanának a képen, akkor törekedjünk a leghosszabb záridőre, akár a rekesz szűkítésével is. Tükörreflexes gépeknél lehetőségünk van 30 mp-nél is hosszabb expozíciókra, ehhez azonban folyamatosan nyomva kell tartani az exponáló gombot, ami mindenképpen beremegést eredményezne. Ennek kiküszöbölésére használjunk kábeles távkioldót, ezeken többnyire az exponáló gomb is rögzíthető, így nem kell percekig nyomva tartanunk.

 

           Előfordulhat, hogy a természetben szeretnénk megörökíteni az éjszakai tájat, ahol egy városhoz képest elenyésző a rendelkezésünkre álló fény mennyisége, és szinte biztosan 30 mp fölötti záridőre lesz szükségünk. Erre készülni kell, és sajnos kompakt vagy bridge géppel nem is igen érdemes nekifutni a feladatnak. Ilyenkor az automatika többnyire eleve tehetetlen, hiszen nem ajánlhat 30mp-nél hosszabb záridőt, kénytelenek vagyunk magunk kísérletezni.

          Első akadály a fókuszálás lesz, hiszen az autofókusz ilyen kevés fénynél használhatatlan. Amennyiben az optikánkon fel van tüntetve a végtelen állás, szerencsénk van, hiszen pont erre van szükségünk. Olcsóbb objektívek azonban megtréfálhatnak, hiszen nincs feltüntetve a fókuszgyűrű mellett az aktuális távolság, ráadásul a végtelen nem az egyik végpontban van, hanem pár fokkal előrébb. Sajnos a keresőben többnyire szintén nem látunk semmit az aktuális élességből, persze ha a távolban van valami nagy és fényes (például a Hold), akkor könnyebb manuálisan beállítani az élességet.

          Ha ezt megoldottuk, akkor jöhet a záridő megállapítása. Részemről megérzéseimre hagyatkozva szoktam elkezdeni, és olyan 1-2 perc körüli idővel kezdek. Az első kép után már láthatjuk, hogy ez sok vagy kevés, esetleg épp optimális. "Klasszikus" sötét éjszakai tájnál 5 perc körüli időre is szükség lehet (ISO100, f/5.6 körüli értékek mellett), de erős holdfényben elég a töredéke. Ezt minden alkalommal ki kell kísérletezni.

Nappali hosszú expozíció

          Ez egy olyan technika, ahol a fény hirtelen barátból ellenséggé válik, és mindent el kell követnünk hogy amennyire csak lehet, kizárjuk a jelenlétét. A cél ugyanis az, hogy olyan minimálisra csökkentsük a bejutó fény mennyiségét, hogy képesek legyünk hosszú percekig exponálni fényes nappal. Az állvány és a távkioldó itt is alapvető kellék, azonban másra is szükségünk lesz. Az objektívet nem árt teljesen lerekeszelni, de ez még édeskevés.

          Több erős ND (neutral density, szürke) szűrőre lehet szükségünk, ez azonban erős vignettálást okozhat a kép sarkaiban. Megoldható a dolog két egymás elé helyezett lineáris polárszűrővel is, amik bizonyos állásban akár minden fényt kiszűrnek, így megtalálhatjuk azt az állást, ahol épp csak beengednek valamennyit. Így már menni fog a több perces expozíció, azonban a plusz rétegek miatt romolhat a kép minősége. Ezt a technikát alkalmazva kísértetvárossá változtathatunk egy nyüzsgő metropoliszt, hiszen a mozgó testek (jó esetben) nem lesznek láthatók a képen.

Lassú vakuszinkron

          Ilyenkor a több másodperces expozíció elején vagy végén (A vagy B redőny, rendszerbeállítás kérdése) még a vakut is elvillantjuk. Ennek eredményeképpen a vaku által megvilágított - akár mozgó - testek hangsúlyosakká válnak, és "megfagynak" míg az esetleg sötétebb hátteret szépen kiexponálhatjuk. A mozgó testek érdekes szellemképet húznak maguk után, vagy ha maga a kamera sem fix, az egész háttér elmosódhat, érdekes, szürreális hatást kölcsönözve a képnek. Ezt a technikát sok helyen alkalmazhatjuk, leggyakrabban partykon vagy éjszakai sporteseményeken szokás, de gyakorlatilag csak a fotós fantáziájára és kreativitására van bízva, hogy mit hoz ki belőle.
 

          A klasszikus "turista" felhasználás lényege az éjszakai portrézás (sok gépen külön motívumprogram van erre), amikor az előtérben álló családtagot a vakuval világítjuk meg, míg a hátteret a hosszú záridő segítségével exponáljuk ki. Ha nem elég hosszú a záridő, a háttér egyszerűen túl sötét vagy fekete lesz, ha nem használunk vakut, akkor pedig a "modell" nem fog kiemelkedni a sötét környezetből, ráadásul be is fog mozdulni, hiszen lehetetlen másodpercekig mozdulatlanul állni.

*forrás: http://www.sg.hu/cikkek/41889/kulonleges_fotografiai_technikak_i